Külső megjelenése alapján azt hihetnénk, hogy az autók, motorok gumiabroncsa kizárólag gumiból készül, noha valójában négy fő összetevőjük van: gumi, szövet, vegyi anyagok és fém. Mindegyik egy-egy speciális feladatot lát el, és ezek együttesen adják a gumiabroncsoktól megkívánt tulajdonságokat. Kívülről természetesen a gumit látjuk, amely a futófelületet és az oldalfalakat alkotja, anyagába azonban más vegyi anyagokat is kevernek. Belülről a gumiabroncs szilárdságát vázas szerkezete adja, amelyet szövet-textilbetétek - gumírozott kordszövet rétegek - alkotnak és attól függően, hogy a gumiabroncs diagonális vagy radiális szerkezetű, körbefutó szövet- vagy acélbetéteket is tartalmaz. A gumiabroncs merev vázát a - nagy szakítószilárdságú, gumibevonatú acélszálakból álló - peremek adják, amelyek használat közben a gumiabroncsot biztonsággal a tárcsához szorítják. A gumigumiabroncs vegyi összetevői ellenállóvá teszik az elhasználódással, a hővel és az elöregedéssel szemben.

A gumiabroncsépítés összetett folyamata a gumi keverésével kezdődik a gyárban. A gumi - akár az ültetvényekről származik, akár ember alkotta szintetikus műgumi - bálákban érkezik, amelyeket géppel aprítanak kisebb darabokká. Ezután a gumit őrlik vagy lágyítják egy őrlő-géppel, egy Banbury nevű keverővel, vagy mindkettővel. A gumiőrlőgép két üreges acélhengerből áll, melyek egymással ellentétes irányban, egymás felé, különböző sebességgel forognak, így nyíróhatást hoznak létre a közöttük elhelyezkedő alapanyagra. A Banbury-keverő rotorjai hatékonyabban aprítják és keverik a gumit. A gumihoz kevert összetevők és vegyi anyagok típusa és mennyisége attól függ, hogy a gumiabroncs melyik részén használjuk ezeket. A gumiabroncs két alapvető részből áll: a futófelületnek - amely az úttal közvetlenül érintkezik - kell biztosítania a megfelelő tapadást, miközben ellenállónak kell lennie a kopással szemben. A másik alkotóelem a karkasz, vagyis a gumiabroncs oldalfala, amely a gumiabroncs szilárdságát és rugalmasságát biztosítja.